A középkori ember számára szinte létkérdés volt, hogy tisztítsa, fertőtlenítse a levegőt, hiszen ez volt az egyetlen lehetőség a betegségek megelőzésére, amelyek a “rossz szagokkal” terjedtek.

• Illatszelencék (pomander) 

Ezek pici, gömb alakú, fém függők voltak, láncon az övre kötve, vagy nyakláncon medálként viselték. Eredetileg illatosított kövek vagy gyöngyök voltak benne, később aromapasztillák, vagy illatosított szövetdarabok. Idővel ezek mellé kis kristályfiolákat is használtak az emberek, hogy az aromák mindig kéznél legyenek szagolgatni. 

• „Aspersoir”:  

Ezek illatos locsoló állványok voltak, aminek az ágaiból parfümöt permeteztek a tér illatosítására. 

• Ruhák és ágyneműk illatosítása:  

Írisz kivonattal permetezték be a szövetet, majd ibolyával, vagy más aromás növénnyel töltött illatpárnákat helyeztek el a ruha hajtásaiba, és a párna alá.

• Vénusz zsebkendője:  

Különböző aromavizekbe több napig áztatott szövetdarabok, amiket az arc tisztítására használnak később, már szárazon 

• Illatosított sapkák („les cucuphes”):  

Aromás növényeket, gyantákat, ámbrát helyeznek el a belsejében, nappal és éjjel is viselik, leginkább az időskori panaszok csökkentésére, kezeltek vele többek között hideg végtagokat, szédülést, memóriavesztést is. 

• Madaras füstölő:  

A kreatív megoldásokról szólva nem hagyhatjuk ki Leonardo de Vincit (1452-1519) sem a sorból, aki amellett, hogy tartályt is tervezett desztilláláshoz, összeállított egy illatos füstölőt is, ami az Oiselet de chypre, vagyis a Ciprus kismadara néven híresült el. Stílszerűen ez egy madár formájú füstölő volt, ami tragant mézgából, rózsavízből, benzoé, szén, mirha és aloe felhasználásával készült, és egy kis aranykalitkában volt elhelyezve. Leonardo receptje alapjàn később készült belőle parfüm is. 

• Parfümszökőkutak:  

Pici asztali kerámiák, amelyek egy szökőkútra hasonlítanak, de nem víz csörgedezik bennük, hanem parfüm 

• „Parfumage”:  

Főleg járványok idején a középületeket fertőtlenítették füstöléssel, vagy parfümpermettel 

• Aromabombák:

Ez pontosan az volt, aminek hangzik: ágyúból kilőttek gyógynövényből készült golyókat, hogy javítsák a levegő minőségét. Ezt a megoldást a lakosok nem üdvözölték kitörő örömmel, mivel a bombák gyakran tettek kárt a környező épületekben, a dördülés okozta rázkódás komplett szekereket, boroshordókat borogatott fel, sőt, a füst gyakran okozott légúti panaszokat, köhögést, még fulladást is, a kisebb helyi tüzekről nem is beszélve.

Szerencsére ma már a levegő illatosítása kevésbé veszélyes műfaj, rendelkezésünkre állnak aromadiffúzorok, amivel olyan gyógyító atmoszférát teremthetünk, amilyet csak szeretnénk. Hogy mit mikor érdemes párologtatni? Olvasd el a következő bejegyzést is:)

És ha még többet szeretnél megtudni a gyógyító illatokról, szeretettel ajánlom a most megjelenő könyvemet, amelynek címe: A láthatatlan gyógyító, az illatok terápiás ereje, tudománya és története. Keresd a nagyobb könyvesboltokban, az IndaPress webshopjában, vagy nálam is megvásárolhatod.